Kétségtelen, hogy kis országunkban nemes múltra tekint vissza a disznóvágás hagyománya, de egy olyan elképzelés hogy nyulak szaladgáljanak a böllérkéssel, az mindennek a teteje. A malacok felállnának a moslékos tál mellől, és a tekintélyes kétszáz kilójukkal adnának nyomatékot rosszallásuknak. Nálunk szerencsére ilyesmire nem lehet számítani (legalábbis belátható időn belül), de réges-régen egy messzi-messzi galaxisban más volt a helyzet.

A mohó disznajai! A Disznó Köztársaság és Répaföld nagyfülű lakói viszonylagos békében éltek egymás mellett a történelem során. Ám amint az már lenni szokott, a szomszéd répaföldje mindig zöldebb elvén a malacok szemében felütötte fényét az irigység sárga lángja. Egy feltörekvő karizmatikus hízó, névszerint Acélagyar tábornok, egy katonai puccsal megdönti a Köztársaságot, és magát teszi meg az újonnan alakult diktátoriátus vezetőjének. A Köztársaság békés ám, annál felelőtlenebb gazdasági politikájának igájában lassan már éhező nép, kitörő örömmel fogadja Acélagyart. A tábornok tudja, hogy az országot fenyegető éhínség csak a szomszédos nyúlbirodalom gazdag termőföldjeink elfoglalásával kerülhető el. Miután kiirtja a Köztársasághoz hű erők maradványait is, a DNH-t (Disznó Nemzeti Hadsereg) a békés nagyfülűek ellen vezényli. Hatalmas túlerejüknek köszönhetően nyúlhont alig két hét alatt majdnem a földdel teszik egyenlővé. A védők rájönnek, hogy frontálisan nem tudnak ellenállni a véresszájú malacoknak, ezért gerillataktikához folyamodnak. Hamarosan lenyisszantott hosszú fülek és kunkori farkak festik véresre a harcmezőt.

Frissítő infúzió. Ha ezen bevezető után valaki még nem sejtené, hogy milyen stílusú játékkal is állunk szemben, akkor az megbocsátható. A magyar Stormregion fejlesztőcsapat olyan külsőséget választott új valósidejű stratégiai játékához, melyet elsőre nemigen kapcsolnánk ehhez a műfajhoz. A rajzfilmszerű figurák, a humoros dialógusok, a répával és makkal díszített menük nem kifejezetten jellemzői ennek a stílusnak, de szükség is van efféle vérátömlesztésekre, mert egynémely fejlesztő már borzasztó unalmas klisékből rak össze játékokat. Persze ne gondoljuk azt, hogy csak mert nyulak és disznók harcolnak egymás ellen, már passzolhatjuk is le a játékot az öcsikének, ugyanis az alant feszülő stratégiai (inkább taktikai) vonal helyenként komoly igénybevételt jelenthet.

"Nehéz a dolga a katonának." Mielőtt belevágnánk a közepébe, érdemes végigjátszani a rövid tréninget, mert bár az irányítás követi a klasszikus szabályokat, néhány új stílusú egység hatékony használatát ajánlatos elsajátítanunk. Ha ezzel megvagyunk nincs más dolgunk, mint választani egy szimpatikus oldalt. Bár mindkét esetben beállíthatjuk a nehézségi szintet (Könnyű, Közepes, Nehéz) azt tanácsolom, hogy először a nyulakkal kezdjük, mert a disznók küldetései sokkal embertpróbálóbbak. Elárulom, hogy az első Malac bevetést Nehéz fokozaton csak harmadszorra sikerült úgy megcsinálom hogy arra büszke lehettem. A nagyjából 12-12 küldetés kellően sokszínű és változatos, akár csak a helyszínek, ahol játszódnak. A mediterrán éghajlatú területek mellett elkóborlunk majd sivatagba, hófödte síkságokra, hegyvidékekre és dzsungelekbe is.

Mobilizált háziállatok. Az egységek között megtaláljuk a modern szárazföldi hadviselés fontosabb képviselőit: a parancsnoki dzsippeket, a könnyű illetve nehéz tankokat, a lövegeket, a páncélautókat, a rakétakilövőket, az aknarakókat, de vannak repülők és helikopterek is. Az utóbbi kettő felett nincs direkt irányításunk: a repülők akkor jelennek meg, ha egy-egy területre bombázást kérünk, a helikopterek pedig akkor ha új egységünket szállítják ki a csatatérre. A két oldalon 12-12 egységet találunk, de ezek jobbára csak nevükben és külsejükben különböznek a másik oldal hasonló egységétől. Szinte mindegyiknek van egy különleges képessége, amit ajánlatos sűrűn használni, sőt némely esetben kötelező is. A tankokat nehezebben lehet kilőni (gépágyúval pedig egyenesen lehetetlen) ha beássák magukat a földbe, ugyanakkor a lövegek használhatatlanok ha nem támasztjuk le őket, így viszont nem képesek a mozgásra, így a védelmükről is gondoskodnunk kell. A legfontosabb egységeknek mégis a vontatókat és az utánfutókat találtam. Az előbbiek nem csak az utánfutók vontatására képesek, hanem arra is, hogy egy sérült, mozgásképtelen egységet kivontassanak a csata közepéről, valami biztonságos pozícióba, ahol majd megszerelhetjük őket. A háromféle utánfutó (szerelő, üzemanyagtöltő, munícióhordozó) a hatáskörében tartozkodó járműveket töltheti fel a funkciójának megfelelő naftával. Az utánfutóknál bosszantó eset ha vontatás közben lelövik róla a vontatót, mert utána használhatatlan lesz. Nem tudom ez szándékos-e vagy csak valami bug, de kellemetlen volt, hogy további vontató híján gyakorlatilag a javító utánfutómat is elvesztettem.

Sok nyúl disznót győz. A remek taktikai előmenetelüket (minél kevesebb elvesztett egység, minél gyorsabban teljesített célok, stb). Stratégiai Pontokkal jutalmazzák, melyekből a küldetések között (megmaradt pontokból a küldetések során is) lehetőségünk nyílik új egységek vásárlására. Ezen járműveket emelt árért néhány extrával is felszerelhetjük (erősebb páncél, nagyobb látótávolság, több üzemenyag, morálnövelő répaital, stb.). Mint az ebből is kitűnik, és ahogy azt már korábban is említettem, a játék inkább taktikai, semmint stratégiai. Nem kell gyárakat és barakkokat építenünk a fronton, elég a hadmozgásra és az utánpótlás ellátására koncentrálnunk. Sajnos a játék komoly hiányossága, hogy egységeinket nem lehet formációkba rendezni, így nagyobb létszám esetén hatékony mozgatásuk elég vesződséges. Ettől eltekintve egyébként minden taktikai parancs (csapatok létrehozása, egyes egységek, illetve csapatok harci helyzetben való viselkedésének beállítása) megtalálható.

Kövér igények. A grafikát nem is tudom hol kezdjem dicsérni. Kezdjük talán alulról. Ami a legkevésbé barátságos, az a gépigény. A megjelölt minimális konfiguráció (PII Celeron 466, 96MB RAM, 32 MB videókártya) itthoni viszonyokhoz képest elég magas. Ezen a konfigon nekem minden teljesen lebutítva futott, de azt el kell ismerni, hogy még így is remekül nézett ki. Egy izmosabb gépen (PIV 1,4 GHz, 2x128 MB RAMBUS, GeForce2MX400) viszont már-már kábító hatású volt. Én igazán egy apró részlet kidolgozottságától, estem hanyatt: a házikó mellé sorakoztatott farönkönk olyan elhanyagolható díszitő elemei a pályának, hogy mások vagy kihagyták vagy beérték volna egy odadobott maszattal. Nos ebben az esetben ez nem így van. Egy ilyen mikroszkópikus elem kidolgozottságába fektetett energia alapján el tudjátok képzelni, milyen vizuális orgiát nyújt egy vízesés... A pályák változatosságáról beszéltem, de olyan szemgyönyörködtető kis díszitő részleteket is találunk, mint a hóemberkék, a nyúlszfinx,a kolosszeum, vagy egy focipálya, ahol még a labdákat is látjuk. Persze az időjárás kivitelezése is roppant látványosra sikerült: vannak itt villámfénynél felvillanó árnyak, hosszú csíkokban szakadó eső, vagy lassan hulló hópelyhek. Mindenképp meg kell említenem az egységek mozgásának, élethű fizikai modellezését: a járgányok karosszériája megdől lassításkor vagy gyorsításkor, az antenna ennek megfelelően billeg a tetőn, és a port is a megfelelő irányba verjük fel. Ha nincs elég hely egy kanyarhoz, a sofőr tolatással korrigál a fordulásí íven, tehát ezt illik belelkalkulálni a taktikába. Tehát ha nem biztosítunk járgányaink között megfelelő mozgásteret, nagyon gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy amíg mi a tolatással és a kanyarokkal vesződünk, az ellenség már rég kilőtte alólunk a rollert.

"Kilyukasztom azt a nagy füledet!" Az egység kijelölésekor egy kis ablakban kapunk a pilótáról egy animációt (á la Starcraft) melyek között találunk egy-két mókás arcot. Ilyen például a löveges-nyuszi, aki méretes talpát a kamerába tolva közli, hogy éppen leengedi az üteg támasztótalpait. Néhány küldetés között is találunk animációkat, melyek funkciójuk szerint egyáltalán nem a történet viszik előbbre, mindössze humoros betekintést engednek a háború komolyságába. Mindenképp szólnom kell a magyar változat készítőinek munkájáról, ami nagyban hozzájárul a játék vonzerejéhez. A nyuszik hangját kölcsönző színészek Tapsi Hapsi magyar szinkronját tekintették etalonnak, hisz a legtöbbször az ő hanglejtésében szólalnak meg. A malacoknál más a helyzet, ők inkább a "gye' má' gazsi" dialektusban röfögnek, és sokszor annyira buták hogy azt sem, tudják mit kérsz tőlük. (Teljesítem a ...ööö... a parancsot!). A muzsika vidáman pattogós, egy picit funkys, (hála az égnek nem MIDI) jól hallható hangszerekkel (vagy azok samplereivel, nem tudom).

A nyulak, a disznók és az egér. A kezelőfelület már első pillantásra ismerős és használható is lesz mindenkinek, aki játszott már valósidejű stratégiai játékkal. A jobb alsó sarokban találjuk az irányításhoz és a vásárláshoz szükséges ablakot, a bal alsó sarokban a terület térképét, a bal felsőben pedig egy ikont, amivel hozzáköthetjük a kamerát egy-egy egységünkhöz. A kamerát egyébként az egérrel is remekül el tudjuk navigálni, nem feltétlenül kell hozzá billentyűzetet használni. Ez már csak azért is sikerült ilyen jól, mert nem tudjuk a kamerát teljesen szabadon pozícionálni, mindig megmarad a madártávlat, legfeljebb forgathatjuk és egy picsit dönthetjük a pesrpektívát, illetve zoomolhatunk. Az egységek kijelölése is a bevált receptet követi (dupla klikk egy egységen, kijelöli az összes a képernyőn látható azonos típusú egységet, stb.) akárcsak a mozgatásuk. A leghasznosabbnak azt a jellemzőt találtam, hogy az aktív egység körül egy kör jelzi azt a határt ameddig az adott egység ellát, illetve ameddig támadni képes. Ez a kör mozgás közben is megmarad, így válik a katonai dzsip a legjobb felderítővé, mivel ennek a legszélesebb a látóköre.

Csak semmi moslék, mi nyulak vagyunk. Sajnos megfelelő partnerek híján a többjátékos módot nem tudtam igazi mélységeiben tesztelni, de mindenkit biztosíthatok határozott megléte felől. A majd' másfélhetes játék után a fent említett apró bibiktől eltekintve semmit nem tudok a mérleg negatív serpenyőjébe pakolni. Az biztos, hogy a humortól nem fogjuk majd a hasunkat a röhögéstől, mindössze beérjük egy "jópofa" jelzővel, de szerintem ennél több nem is állt a készítők szándékában. Az anyag valóban világszínvonalú, kiváltképp ha a külhoni változatok szinkronhangjainak elkészítésébe is olyan tetemes energiát fordítanak, mint az tették a magyar változat esetében. Kíváncsian várunk valami kiegészítőt, amiben a szórványosan még harcoló csapatokkal tovább gyárthatjuk a nyúlpaprikást és a körömpörköltet.